Az elkényeztetés is lehet bántalmazás

2022 ápr 22

Nárcisztikus személyiségvonásokhoz vezethet, ha egy gyereket nem tanítunk meg az önállóságra

Az elkényeztetés gyakran a szeretet és a jószándék álcájába van csomagolva, de ez inkább csak a látszat – mondja Dr. Szántó Szilvia, mentálhigiénés szakember. Sok gyereknél ugyanis kifejezetten mentális sérülésekhez vezethet, ha a szülők mindent tálcán kínálnak neki.

De mégis mi a gond azzal, ha egy gyereket kiszolgálnak és folyton a kedvében járnak? – tehetjük fel a kérdést. Nem inkább az érzelmi elhanyagolás vezetne fejlődési problémákhoz?

“Az elkényeztetés is lehet a gyermek számára ártalmas, nem az érdekeit szolgáló szülői viselkedés. Sérül általa a gyermek autonómiája, így megnehezednek a függetlenségi törekvései és a későbbiekben a szülőkről való leválás is. Elkényeztetett, önző felnőtt válhat belőle, aki a környezetének rendkívül megterhelő. Ráadásul az elkényeztetés járhat érzelmi elhanyagolással, mert a szülő nem minőségi időt tölt a gyerekével, hanem kiszolgáló személyzetté válik és akár kompenzálásként mindent megvesz a gyermekének” – mondja a szakértő.

De melyek lehetnek az elkényeztetés jelei a gyakorlatban?

Elkényeztetés esetén a család élete a gyerek körül forog, az ő igényeiről szól – túlzott mértékben. A szülő a gyerek minden óhaját, kívánságát teljesíti, fizikailag és lelkileg is szolgálja. Nem mer nemet mondani és nem mer határokat szabni. Olyan dolgokat is megcsinál helyette, amire a gyerek az életkorának megfelelően képes lenne: ilyen a rendrakás, a házimunkába való segítés, a tanulás stb.

Ez Dr. Szántó Szilvia szerint a felnőttkorban bosszulja meg magát. Egy elkényeztetett gyerek nem tanulja meg az érzelmei szabályozását, azt hiszi, bármit megtehet. Követelőzővé válik, ha meg a szülő korlátot állít neki. Mindent azonnal akar, nem tudja késleltetni a szükségleteit. Ha nincsenek határok és következmények, előfordulhat, hogy nem tanulja meg a felelősségvállalást, ezért később is mindig mást hibáztat majd, és állandóan bűnbakot keres a külvilágban.

“A gyermek az elkényeztetés hatására függő, kiszolgáltatott helyzetbe kerül. A szülői túlvédés és elkényeztetés hatására nem tud önállóan dönteni, létezni. Ő lesz később 40 évesen a mamahotel lakója, vagy mindig szüksége lesz olyan kapcsolatra, ahol kielégítik a szükségleteit” – mondja a szakértő.

Előfordulhat, hogy a gyereknek nem alakul ki a reális énképe, mert az elkényeztetés által nem szembesült valójában önmagával. Mivel nem tanult meg tenni a céljaiért, nincsen valós önbizalma. Mivel nem kapott iránymutatást az önállóságra és az életben való boldogulásra, szorongó, akár mentális betegséggel, vagy szenvedélybetegséggel küzdő felnőtté is válhat.

Az elkényeztetett felnőtt olyan partnert keres, aki gondoskodik róla vagy ugyanúgy kielégíti a szükségleteit, mint anno a szülei. Figyelmet, csodálatot vár el, mindennek róla kell szólnia, a dolgoknak úgy kell lennie, ahogyan ő akarja.

“Ha a fenti listát megnézzük, akkor a nárcisztikus személyiségvonásokkal rendelkező emberek jellemzőit olvashatjuk. Ők többnyire olyan elkényeztetett gyerekek, akiknek nincs reális önképük. Függnek másoktól, kihasználják a partnerüket. Látszólagos önbizalommal rendelkeznek, de valójában alacsony az önértékelésük, és a frusztrációjukat rányomják a környezetükre” – teszi hozzá a mentálhigiénés szakember.

De mégis mit tehetünk, hogy ne essünk áldozatul egy ilyen típusú embernek?

Többek közt erről szól Dr. Szántó Szilvia frissen megjelent – igaz történeten alapuló -, A nárcisztikussal egy asztalnál című regénye, amely a Nárcisz-trilógia 2. részeA könyv nárcisztikus személyiségvonásokkal rendelkező férfi főhőse, Martin igazából egy elkényeztetett gyermek, akit érzelmileg el is hanyagoltak. Martin hiába jár a harmincas évei közepén, nem sikerült a szüleiről leválnia. Felelősséget nem vállal, bár a munkáját időszakosan jól ellátja, az életét nem tudja irányítani, és a szexualitásban való dominanciára való törekvése mögött nincs valós önbizalom és határozottság. Saját gyermekének is inkább játszópajtása, mint felelősen és következetesen viselkedő szülője.

A Nárcisz-regények segíthetnek azoknak, akik bántalmazó családi- vagy párkapcsolatokban élnek, és sokszor a bántalmazás típusaival sincsenek is tisztában. A főhősnő, Jázmin sorsán keresztül megismerjük a bántalmazás megnyilvánulásait/a bántalmazó kapcsolat működését, továbbá azt, hogyan lehet kikerülni egy ilyen típusú kapcsolatból, és elvágni az elnyomó személyiségek iránti tudattalan vonzódás kötelékét.

“A regény egyik fő üzenete, hogy a viselkedésünk nagy része a tudattalanból fakad, amely által gyerekkorban bevésődött minták vagy érzelmek irányítanak bennünket. Hiszek abban, hogy Jázmin története által képesek vagyunk rálátni a saját életünkre, és ha önmagunkból vagy akár a segítő szakemberrel való munkából elég erőt tudunk meríteni, akkor változtathatunk az életünkön, és képesek leszünk egy egészséges kapcsolat működtetésére” – zárja Dr. Szántó Szilvia.

Fotók (forrás: Dr. Szántó Szilvia)

FRISS