Szabó Erika, költő: A költészet alázat és hit

Szabó Erika, költő az alázatról és hitről

A költészet alázat és hit. Verset írni szabadság és kötöttség is egyben. Súlyos felelősség, mit írok és hogyan. Az Én felvállalása, kitárulkozása szavakkal, ritmussal, mondatfordulatokkal. Érzékenység a világ, az emberek, a kultúra iránt, nem beszélve arról, miként vetkőzöm szinte mezítelenre az olvasók előtt. Eleinte nem mertem mindent elmondani. De az évek során rájöttem, nem takarózhatom magam gátaival, le kell vetkőznöm, hogy az igazi valóságom adhassam a versekben. Nem a valótlan széppé igazítása, megfogalmazása a költészet, hanem apró lelki rezdülések, a kegyetlen érzékenység feltárása érinti meg az olvasókat. Az embereknek szüksége van a szépre. Igaz, manapság már kevesen és keveset is olvasnak, de aki megteszi, legyen számára élmény, amit olvas. Legyek ÉN élmény. Melankolikus költőnek vallom magam, akinek mindig van valami mondanivalója. Még akkor is, mikor nem írom le szavakkal, mert nem tudom. Sok megírt és publikált versem tartalmaz olyan szavakat, amiket az emberek általában nem mernek kimondani, mert megbotránkoztatónak vélik. Én nem félek a szavaktól. A szavak az én kenyerem morzsái. Vagy mindent megírok és vállalom, vagy semmit.
Alázat? Igen. Az egyik legfontosabb alapelv. Tisztelet a szavak, a mondanivaló iránt, nem kérkedve, hiúsággal, önteltséggel hintve kitárulkozni. Maradni szerényen, de tanítva.
A hit pedig egy gyümölcs – vallom. Nem vallási hitre értem ezt. A hétköznapok hitére. Nincs velünk született hit, a hitet érlelni kell. Sokáig, évekig érik fájdalomban, kínban mártózik, megfertőzik mindenféle kétségek, félelmek, de kitartással egyszer megérik. Én is így értem meg azt, mikor már tényleg kimondhatom, leszakíthatom a hit gyümölcsét, mert édes, zamatos, érett. Hiába próbálják mások megingatni bennem, bennünk, a hit nem omlik össze. Inkább összetart, felemel, segít, hogy minden fájdalomból újra és újra felálljunk, menjünk tovább, tanulva azokból a hibákból, melyek felelősek voltak a kínért. Hittel szabad írni is. Mert csak így maradhatunk igaz, érzékeny emberek, akik akár példaként is szolgálhatnak az elesetteknek.

Következő kötetem (40 tavasz-40 tél címmel) a megélt emberi fájdalmakat is bemutatja, s azt is, milyen, mennyire nehéz ebből az érzékeny állapotból felül emelkedni. Tudni azt, hogy minden csak akarattal és hittel válik valóra. S ami bennünk van, az érzelmek, megélt vagy elképzelt pillanatok sokszínűsége pecsétként nyomódik rá az emberre. Soha nem lesz már ugyanaz, mint volt. A csoda belőlünk születik, én pedig kívánok ehhez a hamarosan megjelenő kötetemhez érzékenységet az olvasóknak!